Félelem leküzdése 1-0

Kedves Naplóm!

Ma eseménydús nap volt...

Más műveletet kezdtem el csinálni a gyárba. Más mellé ültem. Beszélgettünk. A végén persze megint a lovaknál kötöttem ki... Hm. Tulipánt emlegettem a kolléganőmnek... Hiányzik. Esti imát ma azért mormolok majd, - ahogy megtörtént már párszor - hogy újra láthassam őt!

Apropó munkahely.... Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy Csillát megismerhettem! Azt mondta ma egy kollegina, hogy azt gondolták, hogy korábbról ismerjük egymást... Pedig nem. Bár talán egy előző életben. Csilla válasza az volt erre, hogy ő pszichiátrián dolgozott én meg antiszoci vagyok, röhögtünk, hogy ő szereti a kihívásokat és én meg pszicho vagyok... :D Nagyon bírom! <3

Délután lovaztunk. Ma csak nekem volt órám, a lányom csak elkisért. Újra Zsetont választottam, hogy legyőzzem a félelmemet... Hát bejött, basszus... Igyekeztem ma sokkal határozottabban viselkedni, időben használni a pálcát és tudatosítani a drágám fejében, hogy én vagyok a főnök. Legalábbis abban az egy órában, amit együtt töltünk. És mit adott az ég, hogy végre túllépjek a történteken? (mert a leesésem óta eltűnt a magabiztosságom és egyre többször lett úrrá rajtam a pánik) Szóval ismét megijedt a lovam... Dejavu... Ugyanazok a képek villantak be, a reakcióm most annyiban más volt, hogy na tessék, most szedd össze magad... Aztán jöttek az oktatói utasítások... Tedd le a kezed, tartsd a szárat, vedd fel könnyű ügetésbe... És ÜGYES VAGY! :)  Na meg: kiderült, hogy tudunk lovagolni... :D Szeretem az oktatómat. Mondjuk ettől speciel még ma sem jött meg a kedvem a szabadon vágtázáshoz, de sokat léptem előre a félelmem legyőzésében! Szóval jobb kéz, bal váll megveereget. Egyszer még lovas leszek. Ahogy mondtad, tóthlaci...  Kár, hogy nem látod... Bár valószínűleg csak az én képzelgésem, hogy büszke lennél rám. Fogalmam sincs már, hogy mit gondoltál rólam, éreztél-e valaha bármit is irántam. Tényleg, vannak érzéseid? Mármint nem a félelemre meg a gyűlöletre gondolok... Szeretsz te úgy igazán valakit? Vagy csak az a fontos, téged ki szeret?  ,,,  Bár értenélek....

Holnapután új feladatot tűztem ki magam elé. Ideje lenne szabadon vágtázni... :)

Most meg ideje pihenni... Nyugodalmas jó éjszakát! (jajj, István meg üzenget lelkesen, neki még illene válaszolni. Vagy felhívni, végülis néhány napot most kiküldetésben lesz)

Sheila

Vasárnapi nyugalom...

Kedves Naplóm!

A tegnap esti feszültség végre elmúlt... Legalábbis nálunk. Apuka biztos még ma sem érzi túl jól magát. Pedig amit mondtam, megmondtam. Nekem kell a Bírósági papír. Nem fogok függni tőle. Ki a faszom ő??? Jut eszembe Bíróság, el ne felejtsem holnap vagy kedden felvenni a postán az ajánlott levelet a postán, amit küldtek. Gondolom a tóthlaci ügy újabb történése... A tortákat ma reggel átadtam a megrendelőnek... A munka tehát egy részről letudva. Aztán gyorsan a bevásárlás is.

Közben eldöntöttem, mi lesz az ebéd. Heti egyszer legalább illő főzni. Vettem kacsát. S persze megint ő jutott eszembe. Imádta, ha csináltam... Szóval a combjai meg a melle a sütőben, a többi a fazékban... Kacsanap van...

A mosógép mos, a mosogatógép szerepét már többször eljátszottam, hát kijár egy kis pihenés. Pár sor ide, majd egy jóleső nyújtózást engedélyeztem magamnak. Egy óra mondjuk az ágyikóban, amíg a technika teszi a dolgát... Talán a fejfájásom is csillapodik...

 

Egyébként neked, csak neked kedves Naplóm elárulom, hogy van egy újabb pasi a láthatáron. Nem hisztizik, hogy ha nem érünk rá órákat trécselni, megérti, ha épp nincs időm. Persze nem is kis hülyegyerek, hisz elmúlt 52. Közös érdeklődés a zene, István zenél is. Nekem még álom. Még. Most már babonás vagyok, és róla nem is beszéltem senkinek. Sem Csillának, sem Évinek, sem Norbinak, senkinek... Végre valaki, aki rövid ismerkedés után jönni akar, hogy találkozzunk személyesen. Nem a közelben lakik, mégsem esik nehezére, hogy ide jöjjön a városba, hogy személyesen is összefussunk... Drukkolj nekem, hogy sikerüljön... El akarom felejteni a múltat. Tovább akarok lépni.

Sheila

Szükségem van egy férfira, aki nem gyáva

Kedves Naplóm!

Szeretném most kibeszélni magam,megosztani a gondolataimat valakivel, de már csak Te vagy nekem...

Én nem értem ezt az egészet. Nem is tudom, hol kezdjem... Szeretném elfelejteni ezt az embert, de állandóan itt van a fejemben. Nem eszembe jut néha, hanem mintha folyamatosan jelen lenne... S közben pedig hiába keresem a kapcsolatot vele, szarik a fejemre. Még volt képe azt állítani, hogy néha gondol rám. Hm. Ja, meg is könnyezi... Na persze. Kedvem lenne megüzenni neki, hogy baszódj meg tóthlaci, győztél! Megtörtél. Ezt akartad. Az elejétől ezt akartad. Én meg nagy pofával üvöltöttem az első összeszólalkozásnál, hogy engem ugyan nem fogsz magad alá gyűrni. S mégis. Remélem Tulipán erősebb nálam... Engem kinyírtál. Szemét, aljas módon. Köpj fel és állj alá büszkén!!!

Sosem szerettem még így senkit. Senkit. Láttam a hibáit, bántott, becsapott, hazudott, s mégis... Szerettem. Ahogy még senkit. Mindenemet odaadtam...

Érdekes az élet. Azt mondta nekem, pontosabban írta, hogy nem tudtam semmit... Van benne valami. Csak közben ahogy zajlik az élet, kapom a segítséget fentről. Az világos volt már korábban, hogy pánikbeteg. A rosszullétek azért voltak. A legtipikusabb az volt, mikor félreállt kocsival és kiszállt... A pánikbeteg nem bírja a bezártságot. Ezért nem bírta az én lakásomat sem. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek: pár napot dolgoztam a K.rexnél... Kibírhatatlan nőkkel találkoztunk ott, három nap múlva egyszerre hagytuk ott a titkárságot Henivel. Együtt kezdtünk, együtt jöttünk el. Örülök, hogy megismertem (tényleg, írnom kellene neki is, már rég beszéltünk). Szóval a másik pozitívum, hogy van egy nyilvántartás... Amiben a Kedves is benne van. Sok dolgot nem tudtam meg, mert ott is hozta a formáját, ahogy azt leírták, azzal viszont okosabb lettem, hogy Xanaxot íratott fel. A minap meg véletlenül feljött egy cikk. Pont erről a gyógyszerről írtak. Meg a mellékhatásairól, illetve az elvonási tünetekről. Baszki, hát produkálta őket rendesen. Aztán voltak békésebb időszakok, akkor talán szedett valamit, nem tudom... A pszichiátrián is gondolom ennek kapcsán feküdt... Tényleg beteg. Azt nem tudom, hogy a volt neje által állított skizofrénia igaz-e, az ő szavára sem adok, de biztosan van baj. És mégis szeretem? Ez hogy van? Az az igazság, hogy legszívesebben megfognám, megráznám és üvölteném az arcába, hogy lehet őt önmagáért is szeretni. Hogy mi a faszért játszik szerepet? Miért? Mert ha legalább látnám, hogy boldog ettől, akkor érteném. De nem látom... Egy csomó dologban tehetséges, amiről más csak álmodik. Ennyi idős fejjel olyan fizikuma van és egészsége, amit sok harmincas irigyelne tőle. Mit akar? Osztogatja az okosságokat a facebookon is, de miért szokás szerint bort iszik és vizet prédikál... Hiszem, hogy a Jóisten teszi a dolgát és ha máskor nem, az út végén majd rádöbben az ember, hogy mit rontott el... Hogy kurvára nem a pénz, a népszerűség, meg a csillogás tesz boldoggá. Lehetsz elégedett, boldog akkor is, ha nincsenek millióid. Ráadásul neki tehetséget is adtak fentről a boldoguláshoz. Csak a kitartás hiányzik. Az elszántság. Visszanéztem régi videóit, képeit... Azon mosolyogtam, hogy olyan, mintha mindig ugyanazt szeretné megélni, csak más nővel.... A történet nem azért nem jön össze, mert nem jó a társ hozzá... A hiba benne van. Csak nem látja! Remek ötletei vannak, de inkább csak álmodozik. Kitartás nem sok, hit és bizalom a társban pedig nulla. Legalábbis bennem biztosan. Nem is értem, mire voltam jó neki. Sok mindenre nem. Háztartást vezetni? A volt nejét hergelni? Nem tudom, de már nem is érdekel. Fél évet vártam, elég volt ennyi. Csak tűnne már el örökre és sose jutna többé eszembe. Úgyis azt mondtam egyébként, hogy hiszem, hogy közös az utunk. De csak akkor, ha belátja a hibáját és változik. Ha elkezte volna megvalósítani, amit terveztünk és jött volna, hogy kezdjük újra én boldogan igent mondtam volna. Még a felesége is lettem volna. De nem jött. És nem is fog. Nem kapott még elég pofont, úgy tűnik. Néha elgondolkodtam azon, vajon ő tudja még, hogy kicsoda valójában? Vagy már csak a szerepeknek él?

El kell mennem egy ilyen szerelmi oldásra, mert ebben így kikészülök. Próbálok ismerkedni, ma ismét szimpatikus férfival kezdtem el beszélgetni, de valahogy egy ilyen próbálkozás sem tart sokáig... És egyre rosszabbul viselem az egyedüllétet. Szükségem van egy férfira. Egy igazira. Aki nem gyáva szeretni engem.

Sheila

Szombati gondolatok...

Kedves Naplóm!

Tegnap halottak napja volt. A szüleimnél töltöttem. Idén elmaradt a "temető-járat", apám nem akart haza menni. Rajta ne "csodáskodjon" senki, hogy beteg. Már előző nap telefonon azzal idegesítettek fel, hogy apám vezetni akar. Úgy, hogy én ott leszek majd mellette... Sőt a lányom és anyám is jönnek. Együtt megyünk majd Csornára. Hááá ja, pont erre gondoltam én is. Öcsémmel beszélgettem erről, azt mondta, amit én is gondoltam. Ne vezessen, mert nem tud! Anyámnak már finoman jeleztem előző este, szóval tegnap hála ég nem jött elő a téma. Apám is jött vásárolni, de én vezettem az Audit. Sőt, mondták, hogy bejön a boltba ő is. Mondtam, hogy ja, bírja??? Na megint én jöttem ki szarul az őszinte megnyilvánulásom miatt a helyzetből. A megérzésem aztán mégis jó volt. Apu rosszul lett a boltban. Látom én, hogy szarul néz ki. Félek is...

Szóval a mécsesgyújtásos, koszorúvivős megemlékezés elmaradt. Mondjuk... Hát ez is egy olyan ünnep, ami nem tartozik a kedvenceim közé... Mert ilyenkor rohadtul szenvedünk, látványosan lehetőleg, a szeretteink hiányától.... De basszus, addig kellene szeretni egymást, amíg élünk. Nekem ne hordjatok virágokat, koszorú meg mécseseket a síromra... A lányomnak újra elmondtam tegnap!!!

Az estét már itthon töltöttük ismét. Sikerült most jól átrendezni a lakást, szerintem nagyobbnak tűnik ez a csöpp otthon. A csajszi még nem jelezte, mikor érkezik. Azt se bánom, ha nem jön. Van egy pasi is, aki érdeklődik, fel kell hívnom.

Reggel nehezen ment az ébredés. Gyógyszerrel indítottam a napot. Most meg sárga  vagyok megint. Nem tudom, ez az epe, máj... Viszont úgy fájt a derekam, főleg a jobb oldala, hogy azt hittem megőrülök. Pont úgy fáj, mint amikor laci azt mondta - talán jaunárban -, hogy vesemedence gyulladásom lehet... és tényleg az volt. Lehet, hogy a vesekövem baszakolódik. Megfáztam vagy megerőltettem magam ezzel a nagy pakolással, nem tudom. Rohadt nehéz volt a nagy szekrényt a tévével átrakni a másik falra... Izomlázam is volt tegnap... De hát magad uram, ha szolgád nincsen. Meg társad. Jah, jut eszembe. Beregisztráltam újfent egy társkeresőre. Ideje tényleg ezen a fronton is a tettek mezejére lépni. Posztoltam egy montázst magamról és megosztottam pár gondolatot. Kellett egy bemutatkozást írni. Jött pár érdeklődés, lájk, ismerősnek jelölés, de én továbbra is válogatós vagyok, asszem... hehehe... Nekem kövér csávó biztos nem kell. Ha én le tudok fogyni, más is le tud!! :) Szóval egy valakivel elkezdtem beszélgetni. Írta, hogy biztos találok majd párt, bókolt párat, de mivel idősebb és alacsonyabb nálam így sok reményt nem fűz a közeledéséhez. Hát én sem. Bár nem ezek miatt. Nem baj, azért igyekszem. Barátkozom, ismerkedek, hátha mégis elvarázsol valaki végre. Újra. Nem jó egyedül. Nem akarok egyedül maradni. Még pár év és a lányom kirepül. Már most nagyon önálló.

Ma főznöm kell. Veszek be egy újabb fájdalomcsillapítót és nekiállok. Erőt veszek magamon.

Sheila

 

Új hónap, új tervek...

Kedves Naplóm!

Sajnos napok óta nem ültem le kiírni magamból a gondolataimat, pedig azt hiszem jót tesz nekem. Sőt, tudom. Ez az érzés nem csal meg.

Végre nem kellett korán kelni és dolgozni menni. Helyette mondjuk itthon van ezer meg egy tennivaló. Elkezdtem vasárnap a lakás átrendezését, de félbe hagytam. Ma muszáj valamit javítanom a helyezeten, mert jelenleg katasztrófaövezetnek nyilvánítanám ezt a csöppnyi területet. Olyan, mintha most költöztünk volna ide, lányom cuccai zsákokban...

Tegnap már annyira szarul voltam, hogy lemondtam a lovaglást. Nálam az nagy szó, tényleg csak végső esetben teszek ilyet. Szerintem még lázam is volt. Remélem csak a pihenés hiányzott már, nincs szó többről.

Rendbe kell tennem az életemet szépen sorban. Többé nem gondolni az újabb elcseszett időre, amit egy képzelt szerelemre pazaroltam. A Kaméleon film nagy hatással volt rám. Felébresztett. Egész idáig abban hittem, hogy neki is voltak, sőt, hogy vannak érzései velem kapcsolatban. Én tényleg nem viccből mondtam neki, hogy a kezem és a szívem az övé, komolyan gondoltam, hogy nekem nem kell más. Emlékszem a reakciójára, hogy persze, hallott már ilyet... Csak azt felejti el, hogy mindig azt is kell nézni, hogy ki mondja. Nem vagyok Réka. Én amit mondok, mindig komolyan úgy is gondolom. Őszinte vagyok, ezért sokan nem szeretnek, mert néha fáj, amit mondok. Nem gondolom végig ugyanis, mit okozhatnak a szavaim másnak. Nő létemre nyersnek lenni, hát nem épp pozitív tulajdonság. De azt gondolom, hogy ha negyven éve ilyen vagyok, már nem leszek más. Istenem, hányszor eszembe jut a pillanat, hogy miután újrakezdtük idén, egy kettesben töltött napon néztem a falon egy elismerő oklevelet a nevére kiállítva és azt gondoltam, hogy miután azt állította, hogy - "Azt hiszem, drágám, be kell látnunk, hogy mi nem tudunk egymás nélkül létezni!" - ez tényleg így lesz és hittem benne, hogy Tóth Lászlóné leszek. Ostoba naív gondolat volt. Újra bedőltem ennek a színjátéknak. Nem értem, hogy lehet így élni. Azt gondoltam, hogy okos, intelligens ember. Hogy lehet, hogy csak a pénz számít, hogy lehet, hogy azt gondolja, ennyi a boldogság. Ennyi az élet? Anyagi javak, materiális dolgok? Ugyan... Lehetsz dúsgazdag is úgy, hogy mégsem ér egy kalap szart sem az életed. Annyira elküldeném neki a tegnap meghallgatott videó Joós Istvántól. Bírom az Embert. Nagyszerű életút elméletet állapított meg. Remek tanácsai sokszor lendítettek át a holtponton. Játszottam a gondolattal, hogy megosztom a történetünket vele, de végül magamtól is felébredtem ebből az álomból. 
Elmondhatatlanul nagy csalódás, hogy magamra hagyott laci az anyagi nehézségekben. Hogy árthat egy ártatlan gyereknek azzal, hogy meg kell vonnom egy csomó dolgot tőle, mert a hitel elviszi a fizetésem jelentős részét? Szégyellem magam helyette is. Elég okos kiscsaj és látja, tudja, hogy mi miért van... Érdekes amúgy, hogy mindig azt mondta nekem, hogy anya, tudom, hogy laci visszaadja a pénzünket. Bevallom én is ebben hittem. Azt hittem, hogy átmenetileg nem adja a hiteltörlesztést, mert eltartja a lovamat. Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy nem így van és rég eladta a lovamat is. Mire kitaláltam, megtaláltam a megoldást Róna elhelyezésére, addigra rég túladott rajta. Azon a lovon, amit negyvenedik születésnapomra vett nekem. Elméletileg. Mert gyakorlatilag ez is csak egy újabb hazugság volt tőle. Fontos volt, hogy Rékának elmondhassa, vett nekem egy lovat. Én meg valamelyik nap azon a kúton tankolok majd, ahol Réka dolgozik és minden szándékom, hogy elbeszélgetek vele. Ez egy mocskos szemétláda,én tényleg egy fantomot szerettem. De a gyermekem miatt újra felállok és összerakom az életünket. Ha harc, hát legyen harc. A tóth laci és apuka is felkötheti az alsóneműjét, mert irány a bíróság. Aki elvesz, vagy valaha elvett a gyerekemtől, az nem fogja megúszni. Duplán rábasznak, mert hiszek a jóban és tudom, hogy Isten is revansot vesz tőlük.

Szóval új hónap, új élet! Most pedig irány pakolni, mert hétvégén látogatónk lesz, jönnek "háztűznézőbe" és ha megegyezünk a lakáscseréről, akkor pakolás és költözés... :D

Sheila

Új bejegyzés, új fejezet...

Kedves Naplóm!

Mától neked írom soraimat... Doki meghalt! Nyunyóka megölte, majd magával is végzett...

Sheila

Kaméleon_a ma esti mozi

https://www.youtube.com/watch?v=T3erzhRyui4

 

 

Megint igazad lett...

Szia Doki!

Tegnap este ledumáltuk a "barátnőmmel", hogy együtt megyünk ma este a Triász koncertre. Nem is értem, miért lepődtem meg a kilenc órási szünetemben, hogy jött az üzenet, hogy bocs mégsem... Nincs rá pénzem... Hm. 
Sosem volt igaz barátnőm. Azt hiszem, nem is lehet nők között. Mert ahogy mondtad,mindig ott az irigység, a féltékenység, ha olyan a helyzet... Jó vagy, amíg kellesz valamire...  Hányok ettől a világtól. A hazug emberektől. Újabb megerősítés, hogy tanyán szeretnék élni, hogy még szomszédom se legyen... Jah, jut eszembe szomszéd! Haza érve a gyárból gyorsan kajáltam, majd ledőltem, hogy pihenek egyet. Asszem kivagyok. Szóval mire elbólintanék már megint kezdik a szomszédban. Ez a fasz annyira hangosan élvez, ráadásul kiabálva...vagy nem is tudom, milyen artikulátlan hangot ad ki... Múltkor már a lányom is megkérdezte, mik ezek a hangok. Elgurult a gyógyszerem és átkopogtam és elkiabáltam magam, hogy nem lehetne halkabban??? Tele a hócipőm a vén fasszal meg a nyanyával. Komolyan... na...

Mára már eldőlt, hogy a szórakozás felejtős, maradok itthon egyedül. Bekuckózom, ahogy szoktam. Ilyenkor eszembe jut az a hangulat a tanyán, amikor begyújtottunk, zenét hallgattunk vagy beszélgettünk. Na egy olyan este most jó lenne...

Remélem a tiéd úgy telik ma is...

Nyunyóka

Újra egyedül

Szia Doki!

Ma este végre újra gép elé ültem. Egyedül vagyok megint. Bár ma nem élem meg rosszul. Gyerek a szünidőben a nagyszülőknél... minden előnyével és hátrányával együtt így telik majd pár nap. Ahogy jöttem visszafelé megint eszembe jutottál. Mindig rámtör sötétben, amikor egyedül utazom a kocsimmal annak a februári estének az emléke, amikor megvettem... Jó hosszú út volt. Imádtam. És azt is, hogy este nálad maradtam. Tényleg basszus, jól bírom szex nélkül... Már lassan hét hónapja... Lassan újra szűz leszek! :D

Holnap megint meló, túlóra. Lassan minden szombat így telik. Viszont gondoltam egy merészet és kitaláltam, hogy este buli! Triász jön Győrbe, nagyon régóta szeretném már őket élőben meghallgatni. Rám fér egy kis kikapcsolódás. Na meg ismerkedni sem ártana végre. Mármint pasikkal is. Mert amúgy épp az jutott ma eszembe, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg új embert ismertem meg. Mostanában zajlik az élet, egy-egy napom kész rohanás. Sajnos sok benne a szürke hétköznap, de azokba is sikerül becsempészni ezt-azt, amitől elviselhetővé válik.

Jövő héten mindhárom gyerekmentes napon megyek lovazni, ha lehet. Átrakattam a műszakomat korábbira, még akkor is belefér a lovaglás, ha túlórázom kicsit. 
Piszok gyorsan itt van mindjárt újra a hónap vége...

Ma nem leszek bőbeszédű. Talán ez már a gyógyulásom első jele... Kevesebb az önsajnálat, siránkozás és nosztalgikus ábrándozás. Be kell látnom, igaza van azoknak, akik azt mondták, felesleges várnom rád, ha nem keresel... Ebben a találkozásban pusztán ennyi volt.

Nyugodalmas jó éjt, baráti öleléssel:   Nyunyóka

Ui: kicsit visszamentem tini koromba, izgulok, hogy holnap Triász koncert... Igyekszem nyitott maradni és élvezni minden pillanatát.

Ledolgozott hétfő újra ledolgozva

Szia Doki!

Milyen napod volt? Azt gondolom, neked is munkával telt. Nekem is. Muszáj. Kemény ez a hónap, ha tehetem mennem kell, hogy a következőben ne nélkülözzünk ennyit. Egyszer azt mondtad, hogy akkor kell fogyókúrázni, amikor nincs mit "zabálni". Hát eljött ez az idő is. Nem panaszkodom, lehtne rosszabb... Elmúlik... Ez is, ahogy minden.

Fontos, hogy az ember még a nehezebb időszakban is tudjon hálát adni. Hálás vagyok például a mai nappal kapcsolatban, hogy egészséges vagyok, dolgozhatok. Szeretem, hogy akad a munkahelyen olyan ember, aki közel áll a szívemhez, a többieket meg legtöbbször némán figyelem. Ezt is tőled tanultam. Figyelem az embereket. Sok igazság beigazolódni látszik, amiket tartalmas beszélgetésink alkalmával mondtál, hogy majd figyeld meg... hogy az emberek ilyenek, meg olyanok. Nem tudom, hogy pusztán az élettapasztalatod mondatta veled, vagy tanultál ezekről, de végülis mindegy. Szépen hozza az élet a példákat egymás után. Igaz, ami igaz, engem is érdekelni kezdett a pszichológia, hallgattam videókat, olvastam cikkeket... Saját magam megértéséhez és megismeréséhez is hasznos dolgokat találtam. Te sem vagy már akkora rejtély, mint korábban. Persze tudom, tudom, téged ne elemezgessen senki... Egyszer azt mondtad, hogy bármit elviselsz, csak a feszültséget nem. Hát ez is beigazolódott. Ahogy mondtam neked a múlt héten, hibás a konfliktuskezelésed. Ezért kerülöd a feszültséget. Van egy pont, -és nálad elég hirtelen adódik ilyen- ami után nem tudod kezelni az indulataidat. Emlékeztetsz apámra. Félistennek tartottam őt is, pedig eljárt a keze neki is, verte anyámat alkalmanként, az italt sem vetette meg. Kiskori emlékek, de máig elevenen élnek. És én ezt gondoltam normálisnak!? Pedig nem az. Erős férfinak gondoltam, de ezek mind gyenge jellemre vallanak. Kitartásból mondjuk jelesre vizsgázott több alkalommal is. Viszont a hirtelenségét és az agresszivitását a mai napig őrzi. Anyám a gyógyszerek hatásával magyarázza... Legutóbb pár napja mondta, hogy "menjek a picsába onnan"... Anélkül, hogy megpróbálta volna megérteni a hátterét a dolgoknak. A lényeg az volt, hogy ő gondolt valamit, aminek úgy kell történnie. Ha nem úgy van, akkor mindenki elmehet a kurva anyjába... Öntörvényű, korlátokat nem tűrő... A betegsége miatt egyre kevesebb dolgot tud egyedül megoldani. Jól jön, hogy "fiúnak készültem", hasznos a talpraesettségem, kreativitásom, kitartásom és tenni akarásom. A helyzet anyámat kissé megváltoztatta, de apám a régi. Hiába küzd a halálos kórral, még mindig rettenetesen indulatos. És nyilván bele kell szólni mindenbe, amit megcsinálok náluk... Mert hát én nem tudhatom... Anyám száját viszont egyre többször hagyja el az "ügyes vagy"... Bevallom neked őszintén, nem is tudok mit kezdeni ezekkel a megnyilvánulásaival egyelőre. Na tessék, bőgök... Nem baj, hadd jöjjenek a könnyek...

Tudod, ma hallgattam egy videót Joós Istvántól. Szeretem az életút elméletét. Rengeteg igazságot látok abban, amiről beszél. Látom az én utamat is, igazolja mindazt, amiről beszél. Azt hiszem ideje feladnom a reménytelen ábrándot, hogy te valaha azt látod bennem,akit én benned reméltem. Talán csak felruháztalak azokkal a tulajdonságokkal és nem is olyan vagy... Nekem úgy tűnik, hogy félsz. Több dologtól is. Sokat fejlődtem általad, de én nem tudlak jobb emberré tenni. Pedig szerintem soha nem késő változni. Felhagyhatnál ezzel az állandó lázadással. Rohadt sok energiát emészt fel. Isten áldotta tehetség van a kezeidben, nagy tudás és tapasztalat van a birtokodban. Azokat kellene használnod. Meggyőződésem, hogy egy vállalkozás úgy is lehet sikeres, hogy az alapvető szabályokat betartjuk. Bennem fel sem merült, hogy ebből a Bt-ből engem kihagysz. Ma már értem, miért. Megóvtál tőle. Már tudom, miért mondtad azon az estén suttogva, nehogy felébressz, hogy "miért nem találkoztunk korábban"... Mert már nyakig ér a szar körülötted... Nevezz naivnak nyugodtan, szertintem mindig van kiút mindenből és mindig van választás. Hiszek a jóban. Hiszem, hogy addig fogod kapni az élettől a pofonokat, míg fel nem ébredsz végre, hogy nem így kellene... Rohadtul kapkodsz a pénz után, felesleges maszkokat húzol fel és játszol szerepeket... Pedig most nem filmezel!! Ez az életed. És abból neked is csak egy van ám. És rohadtul nem a pénz tesz boldoggá... Makacsul vallom, hogy kicsiben kell kezdeni és jónak lenni. Nem mondom, hogy nem kell kihasználni a kiskapukat, de totál illegálisan biztosan nem lehetsz sikeres! Mondd nyugodtan, hogy szart se értek az üzlethez, meg az életedhez... Lehet, hogy nincs annyi tapasztalatom, mint neked, de jók a megérzéseim és van gógyim is... Egyszer azt mondtam, hogy ha nem veled, akkor nélküled valósítom meg az álmomat. Azt hittem, közös az utunk, egy az ügyünk, de valami mégsem stimmel... A  te tapasztalatod és szakmai tudásod az én adminisztratív tapasztalatom, precizitásom, fiatalos tenni akarásom és lelkesedésem jó párosítás lett volna szerintem. Függetlenedni a rendszertől. Hiszem, hogy ez az útja a boldogulásomnak, de vannak szabályok, amiket muszáj betartani, más különben nem működik. Te már az elején döntöttél, nélkülem. Hogy ehhez a történethez csak a kölcsön erejéig kellek, más szerepet nem osztottál a filmedben... Aztán választottál másik főszereplőt. Bár ki tudja, mikor heveredsz le újra a szereposztó díványodra és ajánlasz valaki másnak újabb lehetőséget... Olyan vagy, mint aki retteg az állandóságtól, fél elköteleződni. Pedig legalább egy ügybe "bele kell állni". Úgy igazán. Aztán persze, tudom, hogy több lábon érdemes boldogulni, de te csak úgy akarod, ahogy az ötöst összefogod. Egyszerre. Azonnal. Hm. És még engem vádoltál mindig türelmetlenséggel. Neked is van még mit tanulni, Doki! Sajnos ilyenekről nem lehet veled beszélgetni, mert rögtön "lefő a kávé" és emeled a hangod. Barátként sem, nemcsak társként gondolom... Nem szereted az őszinteséget. Hát ja, sokszor fáj. Remélem nélkülem is kikeveredsz majd az adósságaidból, talán a mostani párodat alkalmasabbnak találod a feladathoz. Nekem viszont ideje túltennem magam ezen az egészen és elindulni végre az utamon. Tegnap volt még egy telefonhívásom, akivel kivételt tettem és felvettem... Ausztriából hívtak... Elkezdem újra összerakni az életemet. Ideje nekiállni a B tervnek. Áttelelek a mostani helyen, de tavasszal újra irodai munkát vállalok. Ma voltam lovagolni végre és visszajött az életkedvem. Annak ellenére, hogy a drága paripa megcsípte a karomat... :D   Vágtáztam is újra. Félelem nélkül. Dícséretet kaptam. Az a megérzésem, hogy lassan a vágta idejére is lekerül a futószár. Egyébként ma sikeresnek minősítettem az edzést. Önfejűsködni próbált ugyan párszor a lovam, de meggyőztem, hogy én vagyok a főnök. Mindig jobban élvezem. A sok dicséret és új ismeretségek meghozzák az önbizalmamat. Kurva jó érzés, hogy befogadnak, hogy azt hallom az oktatómtól, hogy egy átlagos embernél sokkal gyorsabban fejlődök. Lóháton ülve megszűnik minden más. Imádom. Ma először éreztem a vágyat, hogy szertnék terepre is kimenni.

na tessék, megint könnyek... nyuszika... :D

Tudod, tartozom egy vallomással... Végtelenül sajnálom, hogy azt mondtam, nem megyek az Alföldre, mert a keleti régió haldoklik... Vonz a puszta és a lovak. Veszettül. Megmagyarázhatatlanul. Mágnesként. A vonzalom már felülírja szerelmemet a Balaton iránt. B terv.  Lépéseit még ki kell dolgoznom, de azt tudom, hogy a hivatalos ügyekkel kezdenem. Irány a bíróság. Mert vannak ugye azok a szabályok, amit nem tudok kikerülni. Aztán Istenre bízom, hogy irány külföld és a gyorsabb pénzszerzés, vagy kevesebből de egyből a hazámban boldogulok ott, ahová vágyom. Sajnos rossz érzésem van apám gyógyulásával kapcsolatban...  Viszont nekem is egy életem van, s anyám hiába változik, nem fogok közelebb költözni hozzájuk... Le akart beszélni a baleset után a lovazásról is. Nem érti. Nem ismer. Mondtam is neki valamelyik nap. Lehet, hogy tudja, hogy tizenévesen milyen voltam. De már rég nem az vagyok, aki akkor. Nem szólt, hallgatott. Tudom, hogy bánja, hogy nem merte úgy élni az életét, ahogy akarta. Benne ragadt valamiben... Nekem viszont vannak álmaim. És nem adom fel. Tudod, makacs vagyok. És erős nő! Már nem tiltakozom ellene. Igaz. És büszke vagyok rá. Megismertem valakit és nagyon jót tesz nekem, hogy sokat beszélgetünk... Mintha ezer éve ismerném. Jókor találkoztunk, mert időközben az én kedves barátnőm kezd lemorzsolódni. Azt vettem észre, hogy nem fogadja kitörő lelkesedéssel őszinte szavaimat és egyébként sem ér rá, hogy az én nyüglődésemet hallgassa. Viszont minden kapcsolat csak akkor tartható fenn tartósan, ha adok-kapok. Egy oldalúan még egy barátság, sőt egy haverság sem működik. Mondanám, hogy örülök, hogy jól alakul az élete és örülök, hogy szerelmes, de nem látom őt boldognak...  Majd az idő. Majd "lássuk, hogy mi lesz"- ahogy mondani szoktad.

Az idő. hm. szalad. már megint este van.

Rendezem soraimat és irány pihenni, reggel megyek a kis szerelmemért. Neki legalább tényleg szabadon telt a mai napja.

Ma már sokkal jobb érzésekkel fekszem le, talán tényleg sikerül ezt az elengedést is megcsinálnom végre! Épp ideje, mielőtt belebetegednék!

Legyen szép estéd, Doki!

Ölellek őszintén; azért maradok továbbra is "Nyunyóka" ...

https://www.youtube.com/watch?v=3fG2ikyy_sI